Bloggolgatunk

A JóPontos csapattagok saját gyermekeinek szájából többször is elhangzott már erre az unalomig lerágott, felnőttek ajkairól túl gyakran legördülő kérdésre az a válasz, hogy „adományboltos”! Bármi legyen is az - gondoljuk mi, adományboltosok magunkban nap mint nap.

A minap azt kérdezték tőlem, hogy mi egy helyi szinten tevékenykedő adománygyűjtő civil szervezet pénzügyi kihívása. Talán, hogy a helyi támogatandó ügyek száma egyre nő, a helyi támogatók száma azonban véges. De most itt az 1 % gyűjtés lehetősége!

2025-ben nem tettem fogadalmat, de egy elvárást állítottam magammal szemben: idén a “rend” lesz a vezérfonal. A lélek már az ünnepek alatt elkezdni a rendrakást, és a médianyomás ellenére az ember a nap végén, a családjával kakaót szürcsölgetve a kanapén, ösztönösen tudja, hogy mi az, ami számít és mi az, amit csak a fogyasztói társadalom rakott a vállunkra. De hogy lehet ezt fenntartani év közben?

Tegnap kimentünk a gárdonyi karácsonyváróra a szarvas szobornál lévő színpadhoz. A jövő heti ételosztáson a 150 adag meleg étel mellé 150 tisztasági csomag kiosztását is vállaltuk, ezért kis csomagokat készítettünk össze rászoruló nőknek, férfiaknak és gyerekeknek, amiket a támogatók saját kezűleg helyezhettek el egy nagy ajándékdobozba.

Karácsony előtt lehet, hogy arról kellene írnom nektek ebben a blogban, hogy az önzetlenség, az adományozás, mások segítése a lehető legnemesebb lezárása egy évnek, és ezt hányféleképpen teheted meg – akár csupán a JóPonttal karöltve. De nem erről fogok.

Évente egyre kevesebben nyitottak mások megsegítésére. Egyre kevesebb a cipősdoboz adományozó. A megszorítást mindenki a másokkal való törődés megnyirbálásával kezdi. Nagyvállalati és egyéni szinten egyaránt. Mindenki bízik a segély – és civil szervezetekben. És mi kitartartóak vagyunk, elszántak vagyunk … de nem vagyunk varázslók.

A mi kis GirlPowerünk távolról szemlélve sziklaszilárd családanyák bivalyerős kötelékének tűnhet, de ez természetesen nem mindig és nem egyforma mértékben helytálló. Lássuk, kikre támaszkodhatunk!

Három éve fordítottuk meg a NYITVA

táblát  első adományboltunk ajtaján.

Minden álmunkat felülmúlta az út amit

azóta bejártunk.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni… mert az ősz nem más, mint felkészülés a hűvösebb időkre: a természet betakarja önmagát, mi is felállítjuk a fóliasátrat, a madáretetőt, és - gyűjtünk azoknak, akik nélkülöznek.