Egy előző blogbejegyzésben már meséltünk arról, milyen nagyszerű csapat biztosítja azt, hogy a JóPont Alapítvány minden negyedévben valóra tudja váltani célkitűzéseit. Azt, hogy adományboltjaink fizikai és virtuális polcaira minőségi dolgok és igazi kincsek kerüljenek ki, csapatunk fáradthatatlan válogatással éri el, amelynek oroszlánrésze a ruhaadományok átnézése.
A válogatás mellett csapatunk feladata az is, hogy kommunikáljuk vásárlóink felé az adományozói kultúra fontosságát. Ha jó minőségű, használható, tiszta adományokat ajánlunk fel, azzal az adott tárgy új gazdáját, és nem utolsó sorban a JóPontos csapattagokat is megtiszteljük, akik ezekkel az adományokkal napi szinten dolgoznak. Emellett a személyes interakciót sem győzzük hangsúlyozni – az adományozás legyen egy rituálé, amikor együtt megállunk egy pillanatra és átnézzük, miknek szeretnénk új gazdát találni.
Persze vannak visszatérő gyöngyszemek, mondatok, amelyek minden hónapban elhangzanak, szerencsére már egyre kevesebbszer, adományozóink szájából. Ezekből gyűjtöttünk egy csokorral, a mi értelmezésünkben:
1. “Tudom, hogy csak a jövő héten van elseje, de most jártam erre” = Neked egy hétig kerülgetni egy szatyrot a lakásban talán nem akkora gond, nekünk az így összegyűlt szatyrokat egy héttel tovább kell nekünk tárolnunk.
2. “Még hozhatom?” = Ha naponta csak egy ilyen szatyrot átveszünk, félő, hogy nem tudjuk időben átnézni az új dolgokat és mire a kupac végére érünk, a szezonális már nem less az.
3. “Csak egy pár téli van benne, de azok is jók” = A tapasztalat azt mutatja, hogy tetején lévő pár nyári ruhát leszámítva az összes többi téli pulcsi vagy karácsonyi dísz. De ha csak minden szatyorban egy nem szezonális ruha van (átlagban jóval több van), az havonta 4 új banános doboznyi téli cucc, amit a következő szezonig tárolnunk kell.
4. “Biztos, hogy minden darabja megvan” = Egy 1000 db-os kirakónál, ha csak egy darabja hiányzik, már eladhatatlan. Vagyis fél órát töltöttünk egy olyan termék ellenőrzésével, ami aztán nem okoz senkinek sem örömet.
5. “Persze, műkődik, csak elem kell bele” = Ha nem működik, a VHG-ba nekünk kell felelősen elvinni. Köszönjük, ha ezt az utat megspóroljátok nekünk!
6. “Ha valami nem kell belőle, dobjátok ki nyugodtan” = Általában ilyenkor a szatyor szakadt, foltos, büdös, dohos, elnyűtt, bolyhos ruhákat tartalmaz. Ezzel szintén mi sétálunk el a VHG-ba, napjában akár többször is fordulva.
7. “És nem tudják valaki rászorulónak továbbadni?” = Mi nem foglalkozunk adományok közvetítésével, mert ahhoz egy külön apparátusra lenne szükségünk, aki átnézi, szétválogatja, felveszi a kapcsolatot és el is juttatja az adományokat a megfelelő helyekre. De szívesen megadjuk azok elérhetőségeit, akik ezzel foglalkoznak.
8. “Dehát ingyen adom” = Rossz minőségű, elavult, régi dolgokat mi ingyen sem tudunk, és nem is akarunk értékesíteni, mert nem szeretnénk lomis turivá válni. Így az adományozás becsületét is megőrizzük.
9. “Nem tudom, hogy mi van benne, a feleségem küldi” = kétesélyes, de lásd 10. pont.
10. “…” = Aki a bolt előtt zárás után hagy üzenet nélkül egy szatyornyi dolgot, az általában tudja, hogy olyan minőségű cucctól szabadul meg, amihez nem akarja az arcát adni. Adományboltjaink nem szemétlerakók. Mindig arra gondoljatok, hogy nem megszabadulni kell a dolgoktól, hanem új gazdát keresni nekik, és te sem szeméttelepen keresed a kincseket.
És hogy milyen is egy ilyen ruhabevevős hét dinamikája? Pillantsatok bele!
