önkéntes

Az önkéntesség minden közösség és szervezet életében értékes és különleges ajándék. Legyen szó heti néhány óráról vagy hosszabb távú elköteleződésről, az önkéntesek jelenléte mindig hozzáad valami pluszt: új energiákat, friss szemléletet és egyfajta önzetlen lendületet. Nem ők viszik a hátukon a mindennapjainkat, de a munkájuk színesebbé és gördülékenyebbé teszi az alapítvány működését.

02.08. szombaton egy szuper napot töltöttünk Seregélyesen, amit magamban JóPont Pop-up turkálónak neveztem el, hiszen ez már nem az első ilyen alkalom volt, hogy a drága Mohari Andi és a Vöröskereszt helyi alapszervezete, illetve lelkes önkénteseik a nevünkben megörvendeztették a helyi közösséget és házhoz hozták a seregélyesi kincskeresőknek a JóPont és a helyi adományozók kincseit!

A JóPontos csapattagok saját gyermekeinek szájából többször is elhangzott már erre az unalomig lerágott, felnőttek ajkairól túl gyakran legördülő kérdésre az a válasz, hogy „adományboltos”! Bármi legyen is az - gondoljuk mi, adományboltosok magunkban nap mint nap.

Tegnap kimentünk a gárdonyi karácsonyváróra a szarvas szobornál lévő színpadhoz. A jövő heti ételosztáson a 150 adag meleg étel mellé 150 tisztasági csomag kiosztását is vállaltuk, ezért kis csomagokat készítettünk össze rászoruló nőknek, férfiaknak és gyerekeknek, amiket a támogatók saját kezűleg helyezhettek el egy nagy ajándékdobozba.

Karácsony előtt lehet, hogy arról kellene írnom nektek ebben a blogban, hogy az önzetlenség, az adományozás, mások segítése a lehető legnemesebb lezárása egy évnek, és ezt hányféleképpen teheted meg – akár csupán a JóPonttal karöltve. De nem erről fogok.

Évente egyre kevesebben nyitottak mások megsegítésére. Egyre kevesebb a cipősdoboz adományozó. A megszorítást mindenki a másokkal való törődés megnyirbálásával kezdi. Nagyvállalati és egyéni szinten egyaránt. Mindenki bízik a segély – és civil szervezetekben. És mi kitartartóak vagyunk, elszántak vagyunk … de nem vagyunk varázslók.

A mi kis GirlPowerünk távolról szemlélve sziklaszilárd családanyák bivalyerős kötelékének tűnhet, de ez természetesen nem mindig és nem egyforma mértékben helytálló. Lássuk, kikre támaszkodhatunk!

Az állatotthonok működését és munkáját nagyban tudják elősegíteni az önkéntesek és a tettrekész állatbarátok. De nem csak adományokkal vagy hétvégi kutyasétáltatással tehetünk a sorsukra hagyott állatokért, hanem ideiglenes befogadóként is. Ez nem könnyű feladat, hiszen ezek a kutyák már legtöbbször csalódások sorozatát élték át életükben, így legfőbb feladatunk az ellátásuk és a róluk való gondoskodás mellett, hogy megtanítsuk őket újra bízni az emberekben. 

Nem fogom azzal kezdeni, hogy leírom mi az éhség értelmező szótár szerinti definíciója. Sokan vagyunk abban a szerencsés helyzetben hogy nem kellett azt önhibánkon kívül, akaratlanul, tartósan megtapasztalnunk. Amikor az ember nem az egészséges étkezés alapanyagait, az élelmiszerbevitel időbeosztását, a glikémiás indexet vagy a kalóriabevitelt latolgatja hanem hogy mit fog enni aznap. Az éhezés még ma is a legsúlyosabb globális problémák egyikének számít, mely sajnos gyermekeket is érint.

Furcsa érzés, hogy a hálának is van világnapja. Vajon nem minden nap kellene hálásnak lennünk azokért a dolgokért, amink van, és amink, szerencsére nincs? Megköszönni az univerzumnak, hogy kiket sodor az utunkba és kiktől véd meg?