közösség

Az önkéntesség minden közösség és szervezet életében értékes és különleges ajándék. Legyen szó heti néhány óráról vagy hosszabb távú elköteleződésről, az önkéntesek jelenléte mindig hozzáad valami pluszt: új energiákat, friss szemléletet és egyfajta önzetlen lendületet. Nem ők viszik a hátukon a mindennapjainkat, de a munkájuk színesebbé és gördülékenyebbé teszi az alapítvány működését.

"3 jó ügy – 1%-ért!" – 2025-ben ez is lehetne a szlogenünk. Hogy miért három, amikor negyedévente egy szokott lenni? Azért, mert az első jó ügyünk, a székesfehérvári kórház gyermekosztályának támogatása, egészen májusig tart.

Van, amikor egy szervezetet pénzzel lehet a leginkább támogatni, és van, hogy valamilyen eszköznek örülnek támogatottjaink. Számomra a legszívmelengetőbb mégis az, amikor egy fáradságos munka gyümölcseként valami közös aktivitás születik meg. Idén ez több ízben is így lesz.

Gyakran előfordul velünk, JóPontos lányokkal hogy színes lencséken keresztül látjuk a körülöttünk zajló eseményeket. És ahányan vagyunk annyiféle színben. Ezek pedig nem összeadódnak hanem hatványozódnak. Nem látjuk józanul a körülöttünk lévő világot. Hozzáadjuk a szívünket, az egyéni színünket és a terveinket. Ezeket kell közös nevezőre hozni a mindennapokban, ami – higgyétek el – olykor rendkívüli csapatmunka eredménye.

02.08. szombaton egy szuper napot töltöttünk Seregélyesen, amit magamban JóPont Pop-up turkálónak neveztem el, hiszen ez már nem az első ilyen alkalom volt, hogy a drága Mohari Andi és a Vöröskereszt helyi alapszervezete, illetve lelkes önkénteseik a nevünkben megörvendeztették a helyi közösséget és házhoz hozták a seregélyesi kincskeresőknek a JóPont és a helyi adományozók kincseit!

Mindenféle dátumokat fejben tartunk: családi szülinapok, házassági évfordulók, az első csók. Nekem idén új tortás esemény került be a naptáramba – 02.08-án lesz egy éves a JóPont Adománybolt webáruháza.

A JóPontos csapattagok saját gyermekeinek szájából többször is elhangzott már erre az unalomig lerágott, felnőttek ajkairól túl gyakran legördülő kérdésre az a válasz, hogy „adományboltos”! Bármi legyen is az - gondoljuk mi, adományboltosok magunkban nap mint nap.

2025-ben nem tettem fogadalmat, de egy elvárást állítottam magammal szemben: idén a “rend” lesz a vezérfonal. A lélek már az ünnepek alatt elkezdni a rendrakást, és a médianyomás ellenére az ember a nap végén, a családjával kakaót szürcsölgetve a kanapén, ösztönösen tudja, hogy mi az, ami számít és mi az, amit csak a fogyasztói társadalom rakott a vállunkra. De hogy lehet ezt fenntartani év közben?

Tegnap kimentünk a gárdonyi karácsonyváróra a szarvas szobornál lévő színpadhoz. A jövő heti ételosztáson a 150 adag meleg étel mellé 150 tisztasági csomag kiosztását is vállaltuk, ezért kis csomagokat készítettünk össze rászoruló nőknek, férfiaknak és gyerekeknek, amiket a támogatók saját kezűleg helyezhettek el egy nagy ajándékdobozba.

Karácsony előtt lehet, hogy arról kellene írnom nektek ebben a blogban, hogy az önzetlenség, az adományozás, mások segítése a lehető legnemesebb lezárása egy évnek, és ezt hányféleképpen teheted meg – akár csupán a JóPonttal karöltve. De nem erről fogok.