JóPont Nagykövet

Karácsony előtt lehet, hogy arról kellene írnom nektek ebben a blogban, hogy az önzetlenség, az adományozás, mások segítése a lehető legnemesebb lezárása egy évnek, és ezt hányféleképpen teheted meg – akár csupán a JóPonttal karöltve. De nem erről fogok.

Furcsa érzés, hogy a hálának is van világnapja. Vajon nem minden nap kellene hálásnak lennünk azokért a dolgokért, amink van, és amink, szerencsére nincs? Megköszönni az univerzumnak, hogy kiket sodor az utunkba és kiktől véd meg?

Harmadik negyedéves jó ügyünk fejér vármegyei állatmenhelyek, a HEROSz és a CatTNR macskaivartalanítási programjának támogatása. De mi is az a TNR módszer? Erről beszélgettünk Tóth Zoltánnal, a szervezet vezetőjével.

A JóPont csapatába kis félősen, nem túl hangosan, de elkezdtünk az utóbbi időben önkéntes segítőket keresni. Azt nem ecsetelném nektek, hogy milyen szuper feladatokon és milyen remek csapattal szerezhetitek meg első tapasztalat csomagjaitokat a munka világában, mert arról már szólt külön posztunk, hogy mennyire szeretjük ezt a JóPontos csapatot és ezt a hivatást! De miért jó ez?

A Nagykövetes Adománygyűjtéssel először a Bátor Tábor kapcsán találkoztam. Az ő rendszerükben sportolók vállalást tesznek bizonyos versenyek teljesítésére, és ezt lehet pénzzel támogatni. Akkoriban kicsit meredeknek tűnt ezer kilométereket futni, de aztán tavaly, amikor JóPontos Nagykövetként egy hónap alatt több mint ezer kilométert bringáztam a gyerektáborokért, megtapasztaltam, hogy egy ilyesfajta cél 120%-ot hoz ki az emberből. És most itt a JóPont Nagykövet 2.0.