egészség

"3 jó ügy – 1%-ért!" – 2025-ben ez is lehetne a szlogenünk. Hogy miért három, amikor negyedévente egy szokott lenni? Azért, mert az első jó ügyünk, a székesfehérvári kórház gyermekosztályának támogatása, egészen májusig tart.

Ó divat, Te mindig és egyre gyorsabban változó! -kezdhetnénk ódánkat, majd néhány jambikus pentameterrel arrébb megállapíthatnánk, hogy a divat valóban gyorsan változik, ám a stílus örök. Önmagunk ismerete, önkifejezésünk az öltözködésen keresztül, a kedvünk, személyiségünk tükröződése külsőnkben – fontos eszköz és örömforrás!

2025-ben nem tettem fogadalmat, de egy elvárást állítottam magammal szemben: idén a “rend” lesz a vezérfonal. A lélek már az ünnepek alatt elkezdni a rendrakást, és a médianyomás ellenére az ember a nap végén, a családjával kakaót szürcsölgetve a kanapén, ösztönösen tudja, hogy mi az, ami számít és mi az, amit csak a fogyasztói társadalom rakott a vállunkra. De hogy lehet ezt fenntartani év közben?

Tegnap kimentünk a gárdonyi karácsonyváróra a szarvas szobornál lévő színpadhoz. A jövő heti ételosztáson a 150 adag meleg étel mellé 150 tisztasági csomag kiosztását is vállaltuk, ezért kis csomagokat készítettünk össze rászoruló nőknek, férfiaknak és gyerekeknek, amiket a támogatók saját kezűleg helyezhettek el egy nagy ajándékdobozba.

Karácsony előtt lehet, hogy arról kellene írnom nektek ebben a blogban, hogy az önzetlenség, az adományozás, mások segítése a lehető legnemesebb lezárása egy évnek, és ezt hányféleképpen teheted meg – akár csupán a JóPonttal karöltve. De nem erről fogok.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni… mert az ősz nem más, mint felkészülés a hűvösebb időkre: a természet betakarja önmagát, mi is felállítjuk a fóliasátrat, a madáretetőt, és - gyűjtünk azoknak, akik nélkülöznek.

Hogyan kapcsolódik a karate és az adománybolt? Mindkettő jó érzésű, békés emberek találkozása. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy agárdi boltunkba érkezett a Kyokushinkai karate több legendás alakja is a JóPontnak dedikálni!

Furcsa érzés, hogy a hálának is van világnapja. Vajon nem minden nap kellene hálásnak lennünk azokért a dolgokért, amink van, és amink, szerencsére nincs? Megköszönni az univerzumnak, hogy kiket sodor az utunkba és kiktől véd meg?

A Nagykövetes Adománygyűjtéssel először a Bátor Tábor kapcsán találkoztam. Az ő rendszerükben sportolók vállalást tesznek bizonyos versenyek teljesítésére, és ezt lehet pénzzel támogatni. Akkoriban kicsit meredeknek tűnt ezer kilométereket futni, de aztán tavaly, amikor JóPontos Nagykövetként egy hónap alatt több mint ezer kilométert bringáztam a gyerektáborokért, megtapasztaltam, hogy egy ilyesfajta cél 120%-ot hoz ki az emberből. És most itt a JóPont Nagykövet 2.0.

Minden évet előre megálmodunk külön-külön hangsúlyt fektetve minden negyed évre. A megálmodott célkitűzéseink olvasztótégelyei mindannak amiben változást szeretnénk környezetünkben. A környezetvédelmi és a karitatív célok ugyanazzal a hangsúllyal szerepelnek a tervek között. Legyen szó tudatosan megtervezett és felépített kampányról vagy egy szívdobbanásnyi időben megálmodott célról, egy biztos: elérni a kitűzött célt igen felemelő érzés. Most sem volt ez másképp...