Így szólt az egyik legfontosabb tanács amit valaha kaptam. Tizenéve visszhangzik bennem.  Gyakran eszembe jut amikor döntenem kell hogy visszavágjak egy sérelem kapcsán, vagy csak méltósággal továbbmenjek. Hogy méltó módon végezzem családanyai teendőimet, méltó szeretettel forduljak a férjem felé és méltó módon végezzem az alapítványi kötelességeimet. Néha mindegyik nehéz terep. Gyakran megbotlok magam is, de a fenti tanács már iránytűmmé vált a mindennapokban.

Tavaly először hirdettük meg azt az akciónkat, amely során minden évzáró után érkező gyermek csokoládét kapott tőlünk – függetlenül attól, milyen jegyek szerepeltek a bizonyítványában.

A visszajelzések amiket kaptunk, megerősítettek minket abban, hogy ennek igenis van értelme. Azért, mert sok gyerek egész évben küzd. Mert nem mindenki indul ugyanonnan. Mert nem mindenkinek megy könnyen a tanulás. És mert a mai társadalom – gyakran sajnos – kizárólag a kiválók elismeréséről szól.

Kihívás vagy sem, mindig jól esik az embernek, ha elér egy célt, amit magának tűzött ki. Nagyon sok múlik azon, hogy milyen célt választunk és mennyi időt adunk magunknak az adott cél elérésére. Napi, heti, havi, negyedéves, éves célok – a JóPont életében sincsen ez másképp.

Június 5. csütörtök esti Szúnyogmentes kert beszélgetésünk podcast felvételét és annak tanulságait hamarosan meghallgathatjátok Bokányi Zsolt műsorvezető felvételében, a FEOL podcast műsorán. Addig is közreadunk egy rövid írásos összefoglalót az elhangzottakról.

Miért van ennyi szúnyog? Kell-e aggódnunk, és ha igen, mi az ami valódi okot ad az aggodalomra?
Mi a különbség a biológiai és a kémiai szúnyoggyérítés között és melyiknek mi a hatása ránk és környezetünkre?
Mit tehet a lakosság? Sokkal nagyobb a felelősségünk, mint gondolnánk!
Milyen eszközöket használhatunk?
Árvaszúnyog vs. csípőszúnyog?

Minden kérdésünkre válaszolt: Kőszegi Dániel, a Magyar Szúnyogirtók Országos Szövetségének elnöke és a Szúnyoglárva program vezetője

Gyakran érezzük úgy, hogy a világ problémái túl nagyok ahhoz, hogy mi, hétköznapi emberek bármit is tehetnénk. De hiszem, hogy ez nem igaz. Sőt, éppen az ellenkezője igaz: minden változás az egyén szintjén kezdődik. Nálam, nálad – mindannyiunknál. A személyes felelősségvállalás számomra nem hangzatos szólam, hanem döntés: hogy megteszem amit tudok. Mert hiszem hogy számít.